Mi a magyarországi élőpóker legnagyobb rákfenéje?

pókeresek

Nem, most nem arról fogok írni, hogy ilyen meg olyan rossz a “póker törvény”, és ha olyan lenne mint mondjuk a szomszédos Szlovákiában, akkor mennyivel könnyebb és jobb lenne.
Meg mennyivel többen játszanának el sokkal több pénzt, ami persze rögtön mondom NEM is IGAZ szerintem. Szlovákiában a póker szabályozás nagyon liberális, gyakorlatilag bármit lehet csinálni, még sincs számottevő póker élet.
Hozzáteszem én is azt gondolom, hogy az egész magyar póker szabályozás egy katasztrófa, ám szerintem mégsem ez a legnagyobb baj!
Lelki füleimmel hallom, ahogy most ezt mormolod: “jól van kibaszott okos vagy Mario, akkor mi gond?” 🙂
Megis mondom mi van, de előre szólok nem fogtok örülni.
Sok-sok gond van. A törvényi szabályozásról már esett szó, hosszasan lehetne beszélni a pókertermek, teremvezetők, osztók dilettáns döntéseiről, hozzá nem értéséről stb. stb.

A rákfene mégsem ez.

Sajnálom de arra jöttem rá, hogy a RÁKFENE MI MAGUNK VAGYUNK! A mi alatt a rendszeresen élőpókert játszó “kvázi” profi játékosokról beszélek!
Lehet keresni a hibát remek emberi szokás szerint mindenki másban, és van is biztos, DE a legtöbb ilyen dolgon nem áll módunkban változtatni.
Lehetőségünk van viszont magunkba nézni, és keressük inkább ott a hibát, mert ez az egyetlen dolog amin akár azonnal lehet és KELL is változtatnunk.
Miért várjuk el, hogy bárki változtat a mi kedvünkért bármin? Várjuk a helyzet javulását, miközben mi minden este ugyanúgy utáljuk el az asztaloktól azt a kevés hobbyjátékost, aki még le mer jönni egy pókerterembe?
Miért nem a saját viselkedésünkön próbálunk változtatni? Legalább próbáljuk meg nem kioktatni a többieket, hogy mit kellett volna csináljanak a saját pénzükkel!
Próbáljunk meg legalább egy kicsit kommunikálni egymással, nem pedig teljesen bezárkózva fejhallgatóval, napszemüvegben, savanyú fejjel, szótlanul , vagy csak mindig morogva várni, hogy az amatőr játékos majd boldogan hozza oda a pénzét, amit mikor sikerül elnyerni, azonnal elszaladunk, esélyt sem adva neki semmire!

Gondolkodj kicsit a másik fejével, ez amúgy elég fontos lenne a pókerben, nemde?

Tisztában vagyok vele, hogy azok között akik minden este együtt játszanak, egy idő után óhatatlanul kialakul egyfajta véd-dac szövetség, de ezáltal egy idegen még szarabbul érzi magát! Nem szabad, hogy kirekesztetnek érezze magát. Sőt az igazi az lenne, ha azt érezné, hogy a tenyerünkön hordozzuk!
Meg kell érteni mindenkinek, hogy ez egy szakma, és ha ezt jól akarod csinálni, nem elég, hogy jól játszol. Sajnálom de viselkedni, kommunikálni is meg kell tanulni.
Persze nem arra gondolok, hogy mindenki szórakoztató showt adjon elő :), de a minimális dolgokat, mint köszönés, mint a másik játékának tiszteletben tartása kötelező feladat!
Ugyanilyen fontosnak tartom, hogy a személyzettel is emberként kell viselkedni, ők nem a csicskái senkinek, bár áttételesen belőlünk is élnek, ezzel nem szabad visszaélni!

Röviden kölcsönös tisztelet, mert ez a minimum amit mi is elvárunk, nem?